Tudnivalók házikertek öntözéséhez

Az átlagos kertészkedő számára az öntözés az egyik legnehezebb feladatok közé tartozik. Mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy száraz nyarak sora vár ránk, amikor a csapadékhiány miatt feltétlenül öntözésre van szükség. Hiszen a vízhiány okozta stressz a növényeket fogékonnyá teszi a betegségekre, csökkenti ellenálló képességüket.

Vízhiány a talajban

Gyakori jelenség, hogy az olvadással, öntözéssel, csapadékkal talajba juttatott víz gyorsan a növények gyökérzónája alá kerül, így a növények nem képesek azt hasznosítani azt.
A talaj nedvességtartalma párolgással is csökken. A víz pótlására a talaj kis pórusai között kialakult kapillárisokon át fölfelé, a talajfelszín felé emelkedik, így a párolgás miatt a talaj mélyebb rétegei is vizet veszítenek, kiszáradnak.
A vizet a növények is kifogyasztják a talajból, hiszen ők a leveleiken át párologtatják a vizet, amit a talajból felvéve pótolnak.
A párologtatással, a növények vízfelvételével csökkenő talajnedvességet a csapadék vagy a mesterséges öntözés pótolja vissza.

Talaj-víz-levegő összefüggések

A talajban lévő oxigénre a növényeknek szintén szüksége van. Ha a túl gyakori öntözéssel kiszorítjuk a talaj pórusaiból az oxigént, a növények gyökerei megfulladnak, elhalnak, és maga a növény is elpusztul, mert a gyökérzet nem megfelelő működése miatt hiaba van jelen túl sok víz is a talajban, a növény szövetei szomjaznak. A növények stresszel reagálnak a megváltozott körülményekre: sárgulnak, elszáradnak, hullanak a levelek, elhalnak a hajtások.
Másrészről a túl kevés víz nem tudja pótolni a növények párologtatásával elvesztett vízmennyiséget. Vagyis a növényi szövetek ekkor is szomjaznak. A gyökerek elszáradnak, elhalnak, és növekedési, fejlődési rendellenesség jelei kezdenek mutatkozni a növényen.
Az úgynevezett nehéz, agyagos talajokat sokkal könnyebb túlöntözni, mint a könnyű homoktalajokat. Míg a homokos talajok elnyelik a vizet, és gyakran úgy tűnik, hogy hiába öntözünk, a víz lefolyik a gyökérzóna alá, és a növények továbbra sem jutnak vízhez. Másrészt sokkal gyorsabban kiszáradnak, mint a kötött talajok. Vagyis kevesebb vizet tudnak megtartani. A kötött talajokat nehéz átnedvesíteni, de lassabban is száradnak ki.

Öntözővizet a gyökérzónába!

Egyik követhető szabálya az öntözésnek, hogy a teljes gyökérzónát feltöltjük vízzel, majd részlegesen hagyjuk kiszáradni a következő öntözésig. Nagy termetű növények, például fák, cserjék gyökerei mélyebbre nyúlnak, ezért a talajfelszín kiszáradása nem jelenti feltétlenül a vízvisszapótlás szükségességét.
A kertésznek meg kell ismerni, hogy növényeinek gyökérzónájának átnedvesítéséhez mennyi öntözővízre van szükség. Azt is meg kell tudnia, hogy milyen mértékben lehet a talajnak kiszáradni a következő öntözésig. Aranyszabály, hogy a felszín közeli, gyors öntözés biztosan nem nedvesíti át a gyökérzónát.

Mennyi vizet tart meg a talaj?

Hogy a talaj mennyi vizet tart meg, hogy milyen gyakran kell öntözni, az elsősorban a talaj szerkezetétől függ. Például 2 cm vízréteg átlagosan 30 cm mélyre vándorol a homoktalajban, 12 cm mélyre a jó kerti talajban, és 6 cm mélyre kerül kötött agyagos talajban.

Mikor kell öntözni?

A homokos talaj gyorsabban fölveszi a vizet, mint a nehéz, kötött agyagos talajok. Ezért a gyökérzóna átnedvesítése tovább tart kötött talajokon, mint könnyű, homoktalajokon. A középkötött vályogtalajok óránként kb. 5 cm mélységig nedvesednek át, míg 0,2 cm mélységig nedvesedik át az agyagos talaj. Száraz, agyagtalajok 120 óra alatt nedvesednek át 30 cm mélységben.
Szervesanyagok
A talajhoz adott szerves anyag (komposzt, istállótrágya, tőzeg stb.) eltérő módon viselkedik a különböző típusú talajokban. Agyagtalajokhoz adva segítik a talaj vízfelvételét. A szerves anyaggal javított homoktalajoknak pedig javul a vízmegtartó képessége, azaz ritkábban kell őket öntözni.